Válasszatok még ma, akit szolgáljatok. (Józsué 24, 15) Nagy fordulóponthoz értek az izraeliták, akikhez Józsué ezeket a szavakat intézte. Odáig jutottak, hogy negyvenesztendei vándorlás és harc után végre letelepszenek. Hitetlenségükkel és bűneikkel gyakran megszegték az Úrral való szövetséget. Most eljött az ideje, hogy ezt a szövetséget megújítsák. Mint ahogy az Úr ezt a népet szabadon és szeretetből választotta ki, így nekik is annyi jótétemény után önként, hálás szeretetből és örömmel kell az ő szolgálatába szegődniök. A szövetség most szabad döntést jelent, de Józsué közli velük, hogy ő a maga részéről már választott. Most…continue reading →

Az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön. (Zsoltár 103, 17) Nem olyan embereknek szól a kegyelem, akik minden további nélkül napirendre térnek vétkeik felett. Csak azok részesülhetnek benne, akik a bűnt komolyan veszik. A bűneit könnyelműen vevő bűnös gyakran azzal vigasztalja magát, hogy a „jó Isten" úgyis könyörületes. Az ilyen ember szeret a vámszedő imádságára hivatkozni: „Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!" De Isten a maga kegyelmét csak azoknak kínálja fel, akik a bűn álmából felébredtek és a szent Isten jelenlétében tudják magukat. Az ember a maga istentelensége következtében igen mélyre bukott.…continue reading →

Az egyenetlenek simákká legyenek... (Lukács 3, 5) Az önfejű ember göröngyös utakon jár. Az Úr utai mindig egyenesek és simák, nem botlunk meg rajtuk. Egyszerű, világos utakon vezeti övéit. Jézus azt mondja: „Ha valaki nappal jár, nem botlik meg." Itt a nappal való járás az Isten akarata szerint való utat jelenti. A tanítványok ugyanis le akarták beszélni Jézust arról, hogy Júdeába menjen, ahol nemrég meg akarták kövezni. Jézus azonban nem engedi, hogy útját emberi szempontok szabják meg. Csak az Atya akaratát veszi figyelembe. Jól tudja, hogy emberek egy pillanattal sem tudják megrövidíteni az Atya által…continue reading →

A görbe utak egyenesek legyenek... (Lukács 3, 5) Görbe utjaink távol tartják tőlünk azt, aki maga az Igazság. Természettől fogva valamennyien hajlunk a hamisságra, mert minden bűn valamiféle hamissággal is párosul. Az ember mégsem akarja a maga gonoszságait az egész világ előtt nyilvánvalóvá tenni, így elrejtőzik és igyekszik jószínben feltűnni. Leplez, ködösít, kifogásokat alkalmaz és a feketére azt mondja, hogy fehér. De ezek a hazudozások, torzító mesterkedések egyre távolabb viszik az embert az üdvösségtől. Ha az ember valami jogtalanságot követ el, ezzel falat emel a maga lelke és Isten közé. Amikor azonban a…continue reading →