Minden hegy és halom hordassék le... (Lukács 3, 5) Azt a szívet, melynek nem Jézus Krisztus az erőssége, ide-oda hányják az ellentétes érzésék. Hol az égig csap öröme, hol halálra szomorodik; egyszer dacos és merész, máskor teljesen letört. Az ilyen ember vagy eldob magától mindent, vagy pedig mellét döngeti gőgjében. De egyszer le kell szállnia képzelt magaslatairól, különben az Úr Jézus nem tud bevonulni az életébe. Mindaddig, amíg szívünkben különleges igényeket táplálunk önmagunkkal kapcsolatban, a Megváltó előtt le van engedve a sorompó. Csak amikor lemondunk ezekről az igényekről és magunkat bűnösöknek valljuk, készül…continue reading →

Készítsétek az Úr útját! Minden völgy töltessék fel. (Lukács 3, 4-5) „Jól készítsétek utát, a vendég már közel! Mi néki gyűlölt, utált, azt mind vessétek el. A völgyből domb legyen..." A mi királyi vendégünk, Jézus Krisztus mindig jelen van az Igében, mindig készen van arra, hogy bárkihez betérjen. Csak azokat az akadályokat kell elhárítanunk, melyek bevonulását hátráltatják vagy lehetetlenné teszik. Ezeket Isten mutatja meg, de kivetni nekünk kell őket. Milyen különös ellentmondásokkal találkozunk az emberi lélekben. Az egyik oldalon hamis magaslatok vannak, a másikon a bűn mélységei. Az ember, aki olyan sokat tart…continue reading →

A böjt lényege Jézus tanítása szerint abban van, hogy az igazi megtisztulás belülről, az ember szívéből induljon el. S a megtisztulás célja és jutalma nem önmagunk tökéletességének elérése, hanem a tökéletes Isten felismerése és meglátása. Tudjuk, hogy a testi szem is csak akkor lát, ha tiszta. A szívnek is van szeme. Akkor látja meg az isteni valóságot, ha tiszta. A szív az ember legbensőbb titka. Benne születnek a gondolatok, érzelmek, elhatározások. Jézus nagyon fontosnak tartotta a benső, láthatatlan szív tisztaságát. Jaj, annak az embernek, akinek a szíve nem tiszta! Az ilyen szívből származnak „……continue reading →

És (Keresztelő János) megkeresztelte őket a Jordán vizében, miután megvallották bűneiket. (Máté 3, 6) Keresztelő János nem állította fel a bűnvallást követelményül és nem csinált belőle törvényt. Az emberek, akik hozzá jöttek, belső ösztönzésre tették ezt. A bennük levő gonosz dolgok világosságra kívánkoztak. Luther Márton arra a kérdésre: „Milyen bűnöket kell megvallanunk a gyónásban?" - így válaszol: „Azokat, amelyekről tudunk és amelyeket szívünkben érzünk." Tehát azokat, melyek égetik lelkiismeretünket és elviselhetetlen teherként nehezednek ránk. A bűnök megvallása tehát nem a lelkek megterhelése, hanem azok tehermentesítése. Amit ma gyónásnak nevezünk, az nem más, mint…continue reading →