Boldog ember az, akinek lelkében csalárdság nincsen. (Zsoltár 32, 2) Ha Dávid bukásának a történetét olvassuk, azt gondolhatnánk, hogy Nátán próféta bűnbánatra hívása után azonnal töredelemre jutott és bűnbocsánatot nyert. De ez nem így történt. Dávid nem talált azonnal kegyelmet. Legalább egyhónapos harc játszódott le szívében a hazugság és az igazság, a világosság és a sötétség között. Dávid megkísérelte házasságtörésének bűnét valamiképpen eltussolni. Mindenféle mesterkedésekbe kezdett és végül is, mikor Uriást, Bethsabé férjét eltétette láb alól, azzal vigasztalta magát: az ellenség ölte meg őt. A bűnnek megvan az a szörnyű oldala, hogy megvakítja…continue reading →

Az Isten, aki szólt, sötétségből világosság ragyogjon fel, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben. (2 Kor 4, 6) Minden embernek az istennélküliség éjszakájából kell világosságra jutnia. „A nép, amely sötétségben jár, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttük" (Ézs 9, 2). Tudatára kell ébrednünk annak, hogy az Istentől való eltávolodásnak milyen szörnyű éjszakájában élünk. A világosság első sugara azt az éjszakát mutatja meg nekünk, amelyben vagyunk. Amikor egy sötét szobába az ajtóhasadékon keresztül napsugár hatol be, az mutatja meg igazán, milyen sötétség van odabent. Így van ez a belső,…continue reading →

Te vagy az az ember! (2 Sámuel 12, 7) Dávid, amikor éppen hatalma és élete csúcspontján állt, nagyot bukott. Sokszor éppen a jó napok készítik elő a kísértést és a bukást. Azokban a napokban Dávid teljesen átadta magát a kényelemnek és palotájában pihengetett. Egyszerre csak egy fürdőző asszonyt pillantott meg és szívében parázna vágy támaat. - Isten ezt a bukást valamiféle erőteljes közbelépéssel megakadályozhatta volna, de nem tette meg. Engedte, hogy Dávid belesodródjék ebbe a gonosz, sötét játékba, egészen a házasságtörésig. Isten azt akarja ugyanis, hogy ami rejtett, nyilvánvalóvá legyen. Megengedi, hogy a…continue reading →

Vizsgálj meg engem, ó Isten és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? És vezérelj engem az őrökkévalóság útján! (Zsoltár 139, 23-24) Zsoltára elején álmélkodva áll meg az énekes Isten mindentudásának titka előtt. Nem tudja felfogni, miként lehet az, hogy Isten egyidejűleg látja és ismeri minden ember szívét és útját. Milyen ostoba az az ember, aki azzal nyugtatja meg önmagát, hogy sötét terveit senki nem ismeri és hogy nincs tanú, aki gonosz cselekedeteit napfényre hozhatná. Elfeledkezik arról, hogy egy valakinek…continue reading →