Igaz beszéd ez, hogy Krisztus Jézus azért jött a világra, hogy megtartsa a bűnösöket. (1 Tim 1, 15) Isten Fia otthagyta az atyai ház dicsőségét és eljött a bűnnek és a halálnak ebbe a világába, hogy megmentse a bűnösöket. Jézusban van az ember üdvössége. Sokan persze nem osztják ezt a véleményt. Kételkednek benne, sőt tagadják azt. Vajon tényleg valami bizonytalan dologról van itt szó? Igaz beszéd ez - mondja az apostol. Az ember feltétlenül ráhagyhatja magát. A hitnek is szüksége van valami kétségtelen bizonyosságra, mint alapra. A hit nem valami vélekedés vagy feltevés csupán. Istennek…continue reading →

Teljes elfogadásra méltó (beszéd) ez, hogy Krisztus Jézus azért jött a világra, hogy megtartsa a bűnösöket. (1 Tim 1, 15) Teljes elfogadásra méltó, azaz drága ez a beszéd. A hitetlenség persze elutasítja, de a hit boldogan fogadja el. Aki ezt elutasítja, az saját kárhoztató ítéletét írja alá és kizárja magát az üdvösségből. Aki azonban elfogadja, nagyobb kincset nyer, mint bármi ezen a világon. Mit használ az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de az életét (lelkét) elveszíti? A lélek mindennél drágább. Nincs semmi a világon, amit az ember odaadhatna, hogy lelkét, mely…continue reading →

Ó, én nyomorult ember! Kicsoda szabadit meg engem a halálnak ebből a testéből? Hálát adok az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. (Róma 7, 24-25) A halálnak ez a teste velünk született természetünk, melybe belefészkelte magát a bűn és a halál. Ki hoz most már szabadulást? Nyilvánvaló, hogy ez a belső ellentét és hasadás nem maradhat mindig így, különben a keresztyén élet merő nyomorúság lenne. Sok magyarázó a Rómaiakhoz írt levél 7. fejezetében a keresztyén ember természetes állapotát látja megrajzolva. Van is ebben valami igazság. A törvény nélküli állapotunk egyszer s mindenkorra…continue reading →

Mert nem a jót cselekszem, amit akarok, hanem a rosszat teszem, amit nem akarok! (Róma 7, 19) Csak megtérésekor ismerte fel az apostol saját lelkében a fájdalmas hasadást az akarás és a tehetetlenség között. Vagy lehetséges az, hogy már megtérése előtt ilyen belsőleg hasadt állapotba került? Ez elképzelhetetlen. Az üldöző Saul nem volt belsőleg megbénult, tehetetlen ember. Sokkal inkább a törvényért buzgólkodó zsidók büszke öntudata hatotta át. Csak amikor a felülről adatott tövis a szívébe fúródott, került a belső forrongás állapotába. Most vált világossá előtte Isten akarata a maga teljes mélységében. Felismerte és akarta a jót, de…continue reading →