Szerző: Viktor Lapis

„Bízzál, fiam, megbocsáttattak bűneid.” Mt 9,2b Az Úr legelőször azzal a fő bajjal foglalkozott, ami ezt az embert megtámadta. Nem azzal kezdi, hogy meggyógyítja bénaságából, noha ez elég sok szenvedést okozott neki; mert a bűn sokkal gonoszabb, mint akármilyen izombénulás. A bűn még a halálnál is rosszabb; ezért Jézus ezzel kezdi: „Bízzál, fiam, megbocsáttattak bűneid.” Olyan ez, mint a legnagyobb vadállatra, oroszlánra vadászni, ami az emberi lény legsötétebb erdejében leselkedik. Krisztus szava kiűzi rejtekhelyéből a tisztátalan állatot, és mindenható ereje által széjjeltépi azt. Lehet, hogy sokféle szomorúság miatt szenvedsz ebben a pillanatban; talán…continue reading →

„Amikor Jézus látta hitüket, így szólt a bénához: »Bízzál, fiam, megbocsáttattak bűneid.«” Mt 9,2 A gutaütött hordozói átszakították a tetőt, hogy az Üdvözítőhöz vigyék betegüket. Az emberek feje felett engedték le barátjukat, és az akkor ott feküdt az ágyán az Úr Jézus előtt. Bár nem tudta megmozdítani se kezét, se lábát, de várakozó tekinte­tével bizonyosan megértette az Úr Jézust. Az Úr nem várta, hogy megszólítsák, hanem a beteghordozók hitére tekintett. Máté azt írja: „Amikor Jézus látta hitüket”. Ki láthatja a hitet? Mi csupán a hit hatását észlelhetjük. És ebben az esetben azok voltak…continue reading →

„Amikor megkövezték Istvánt, az így imádkozott: »Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!«” ApCsel 7,59 Kívánatos, hogy a keresztyén ember élete és halála, mint egy öntvény, egységes egészet képezzen. István hittel és Szentlélekkel teljes volt életében és halálában. Merész volt, bátor, nyugodt és higgadt életében, és halála óráján sem viselkedett másként. Igen szomorú, ha egy ember haláláról szóló tudósítás nem illeszkedik életéhez. Félek, hogy sok gyászbeszéd nagy károkat okoz valótlansága miatt, mivel a hall­gatók joggal mondhatják: „Fölöttébb különös; sohasem tudtam, hogy a megboldo­gult ilyen szent ember volt; teljesen zavarba ejt és megdöbbent e tudósítás.” A…continue reading →

 „Levettem alsóruhámat, hogyan ölthetném fel? Megmostam lábaimat, hogyan piszkolhatnám be?” Énekek 5,3 Ebben az esetben e mentegetőzés teljesen alaptalan. Lényegében még mélyebb bűnöket tár fel. A menyasszony egyik bűnt a másikkal akarná elhárítani. Miért vetette le a ruháit? Felövezett derékkal és felékesített lámpással illett és kellett volna várnia vőlegényére. Miért mosta meg a lábát? Egészen rendben lenne a dolog, ha cselekvése a tisztaságra utalna; de csupán testi pihenésére mutat. A szent munkát testi pihenésre cserélte fel. Miért tette ezt? Mentséget keres szunnya­dozására és tétlenségére, miközben odakint állt a vőlegénye. Igen aljas csele ez…continue reading →