Szerző: Viktor Lapis

„Aludtam, de ébren volt szívem.” Énekek 5,2 Milyen rejtély a hívő ember! Alszik, és mégis ébren van. A hit öntudata alszik, a szíve, szeretete mégis ébren van. A szív éberségét jelzi ez: „Alszom, de nem vagyok megelégedve azzal, hogy szunnyadom!” Az igazán hívő ember nem nyugodhat bele ebbe a hamis, kétes békességbe. A szívében az Istentől való élet hevesen harcol a bűn utálatos kígyója ellen, ami megpróbálja elaltatni. Egyetlen megújult szív sem élvezhet harctól mentes tökéletes nyugalmat, hisz a lazítás az ő esetében nem egyéb, mint henyélés a szőlőhegyen. Eltérített keresztyén, éber-e a…continue reading →

„Aludtam, de ébren volt szívem.” Énekek 5,2 A menyasszonynak egyáltalán nincs joga aludni, mert vőlegénye sem pihen. Kint áll a hideg utcán, feje harmattal van tele, az éjszaka harmatával ‒ miért akarna hát nyugodni menyasszonya? Mivel vőlegénye így aggódik érte és keresi, nem lehet olyan kegyetlen, hogy szenderedjen. Illetlen közömbösnek lennünk, ha tudjuk, hogy közeledik a vőlegény. És szé­gyen­letes lenne elaludni akkor, ha a vőlegény kissé késik. Megvan az ideje az al­vás­­nak. De ha elmúlt az éjszaka, fölöttébb illetlen a lustaság fekhelyén heve­részni. A jelenkor a legnagyobb éberséget követeli a keresztyénektől, mert a…continue reading →

„Amikor megteltek az edények, ezt mondta az egyik fiának: »Tégy elém még egy edényt!« De az így felelt neki: »Nincs több edény«. Ezután nem folyt több olaj.” 2Kir 4,6 A szegény özvegy nem Isten gondoskodásának a hiányát tapasztalta meg, hanem egyszerűen nem volt már több üres edénye. Ameddig voltak üres edények, folyt az olaj. A próféta egy szót sem szólt arra nézve, hogy ezt a folyamatot feltartóztassa, és az Úr sem szabott határt a csodának. Ameddig szükségleteink vannak, Isten gondoskodik is rólunk, és megállapítjuk majd, hogy Urunk bőkezűsége minden szükségünket bőségesen fedezi. –…continue reading →

„Ezt mondta, és a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire, / majd így szólt hozzá: »Menj el, mosakodj meg a Siloám-tavában« ‒ ami azt jelenti: küldött. Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért.” Jn 9,6‒7 Ez az ember vak volt, de jó volt a hallása. Az üdvösségben nem ceremóniák szem­lélésével részesülünk, hanem az ige hallása által. A fül a legjobb barát, ami még megmaradt a bűnös embernek. – Nagyon pontos volt a parancs: „Menj el, mosakodj meg a Siloám-tavában!” Ugyanilyen egyértelmű az…continue reading →