Napi áhitat (december 13.)
„Amikor megkövezték Istvánt, az így imádkozott: »Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!«” ApCsel 7,59
Kívánatos, hogy a keresztyén ember élete és halála, mint egy öntvény, egységes egészet képezzen. István hittel és Szentlélekkel teljes volt életében és halálában. Merész volt, bátor, nyugodt és higgadt életében, és halála óráján sem viselkedett másként.
Igen szomorú, ha egy ember haláláról szóló tudósítás nem illeszkedik életéhez. Félek, hogy sok gyászbeszéd nagy károkat okoz valótlansága miatt, mivel a hallgatók joggal mondhatják: „Fölöttébb különös; sohasem tudtam, hogy a megboldogult ilyen szent ember volt; teljesen zavarba ejt és megdöbbent e tudósítás.”
A halál lehet az élet rojtja vagy pereme, de ugyanabból az anyagból kell legyen, mint az egész öltözék. Nem remélhetjük, hogy a világgal ebédelünk és este Istennel vacsorázunk. Életünk minden napján az Úr házában kell laknunk.
Ezenkívül az is igen kívánatos, hogy a halál egész életpályánk befejezése legyen, úgy, hogy a keresztyén ember életművét teljessé tegye.
Kedves testvér, így van ez veled? Ha holnap elhívna az Úr ebből a földi létből, teljes lenne az életed? Némely keresztyén nem tartja rendben ügyeit, hanem rendetlen és hanyag; ha ma meghalnának, bizonyos dolgok rendezetlenül maradnának utánuk.
Whitefield gyakran mondta, mikor lefeküdt esténként: „Még egy pár kesztyű sem hagytam szétszórtan; így ha ezen az éjszakán meghalok, minden dolgom rendben van az időre és az örökkévalóságra vonatkozóan is.”
Olyan legyen életetek a halál eljövetelekor, mint egy könyv kívánatos vége, amelynek akkor írják az utolsó sorait. Ha munkánkat hűen végezve ér a hazahívó szó, akkor hazamenetelünk életünk illendő befejezése lesz.
C. H. Spurgeon: “Auf dein Wort” c. könyvéből (ford.: Dr. Pótor Imre) Kiadó és jogok…
Ha szeretne naponta kapni igei bátorítást, váljon facebook oldalunk követőjévé!