.

Mindenki, aki a bűnt cselekszi, az Isten törvényét is megszegi; a bűn pedig a törvény megszegése. (1 János 3, 4) Az apostol bepillantást nyújt itt a bűn lényegébe. A bűn Isten törvényének semmibevevése, sőt nyílt lázadás személye ellen. Milyen sekélyes és felületes az emberi elképzelés a bűnt illetően! Csak gyengeségnek látja azt. Bűn helyett inkább hibákat emlegetünk, melyek megbocsáthatók s amiket az ember maga is könnyen el tud intézni. Szívesen hárítjuk a bűnt a szülőkre is és megnyugtatjuk magunkat, hogy „öröklött terheltség". Sokan mentegetik vétkeiket természetes hajlamaikkal: én már ilyen vagyok, tehetek én…continue reading →

Az Isten azonban így szólt neki: Bolond, még az éjjel visszakérik tőled a te lelkedet! (Lukács 12, 20) Bolond mindaz, aki Isten nélkül él és nem hallgat lelkiismerete szavára. A földi vagyonában bizakodó gazdag ember képében ezt a bolondságot rajzolja meg Jézus. Az az ember jól tudott számolni, mégis elszámította magát, mert a legfőbb tényezőt, a mindent elrendelő Istent kihagyta számításából s így a végeredmény hibás lett. Számolt készleteivel, az előtte álló esztendőkkel, csak azzal az eggyel nem, aki az egész számítást egyetlen vonással keresztülhúzhatja. - „Még az éjjel visszakérik lelkedet!" Azt a lelket, melyről…continue reading →

2018. január 7-én került sor az újonnan megválasztott presbitérium fogadalomtételére. Az eskütétel után presbiteri oklevelet kaptak presbitereink. Az oklevélen a következő ige állt: A közöttetek levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedésének tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese: legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját; ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen; ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak. És amikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját. (1Pt 5,1-4)continue reading →

Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, ki-ki az ő útára tértünk. (Ézs 53, 6) Úgy hangzik ez az Ige, mint valami gyónás. Mindnyájan elmondhatjuk, hiszen mindnyájan, kívétel nélkül utat tévesztettünk. S nem kell valamiféle súlyos eltévelyedésekre gondolnunk. Elég vétek már a valamennyiünkben megbúvó önzés is. Ki-ki a maga útját nézi. Benne van ez már a természetünkben. Az ember elsősorban mindig önmagára gondol, a maga szívének gondolatait és terveit dédelgeti s mindenekelőtt a maga előnyét keresi. Még a legrendesebb, legderekabb embereknek is be kell vallaniok, ha lelki látásra jutnak, hogy az önzés legsötétebb útjait járták. Természettől…continue reading →