Sakk-matt

Egyszer egy sakkmester egy tárlaton egy olyan festményre bukkant, amely nagyon megragadta. A képen egy fiatalember volt, aki az ördöggel sakkozott. Az ellenség arcán elragadtatás, a fiatalemberén pánik tükröződött. A festmény címe ez volt: „Sakk-matt”. Miközben a sakkmester a képet nézegette, az a furcsa érzése támadt, hogy ezen a festményen valami nincs rendben. Felkereste a tárlatvezetőt, és arra kérte, hogy vegye le a képet a falról. Amikor a tárlatvezető erre nem volt hajlandó, azt kérte, hogy találkozhasson a művésszel. A művész ebbe beleegyezett, és megállapodtak, hogy találkoznak a kiállításon. A sakkmester sakktáblát és sakkfigurákat hozott magával. Pontosan úgy állította fel a figurákat, ahogy a művész a játszmát a festményen ábrázolta, aztán így szólt: – Valami baj van ezzel a festménnyel. Amikor a művész megkérdezte, mi az, a sakkmester így felelt: – Ön ezt a címet adta a képének: „Sakk-matt”, ez azonban azt feltételezi, hogy a fiatalembernek nincs több lépése. És ez nem igaz! Ekkor a sakkmester lépett a fiatalember királyával, és ezt mondta: – Most az ördög kapott mattot! Aztán a képen látható fiatalemberre nézett, és így szólt hozzá: „Fiatalember, ellenséged végzetesen elszámolta magát. Nem kell veszítened! Te nyersz!”

Úgy gondolom, ez a történet nagyon jól példázza a mi Urunk Jézust. Amikor meghalt a kereszten, úgy tűnt, hogy „mattot kapott”. Jézusnak viszont volt még egy „lépése”: harmadnapra feltámadt! Ezzel véglegesen „mattot adott” az ördögnek. Jézus feltámadása óta ez van  rvényben:
„Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?… De hála legyen Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!” (1Kor 15,54b-55,57).

A történetet elbeszéli és kommentálja: Prof. Werner Gitt