Amikor az Úr személyesen jelent ki valamit, nem valamelyik szolgáján keresztül, akkor szava különlegesen jelentõs a hívõ számára. Itt azt jelenti ki, hogy Õ maga gondozza tulajdon szõlõjét. Nem hízza másra, hanem személyesen ügyel rá. Vajon, akit Isten maga gondoz, lehet az nem jól gondozott? Öntözget bennünket, nemcsak naponta, nem is csak óránként, hanem minden pillanatban. Hogy kellene növekednünk! Milyen frissnek és gyümölcstermõnek kellene lennünk! Milyen gazdag szõlõfürtöknek kellene csüngeniök a tõkéken! Jönnek ugyan a kártevõk, a kicsiny rókák és vaddisznók, de ha maga az Úr az õrizõnk éjjel-nappal szüntelen, mit árthatnak akkor…continue reading →

Minél magányosabban lakunk, annál nagyobb biztonságban lehetünk. Isten el akarja különíteni népét a bûnösöktõl. Így szól: „Menj ki közülük" (1Móz 12,1). A „keresztyén világ" olyan iszonyatos, hogy a Szentírás soha nem beszél róla. A világi keresztyén pedig szellemileg beteg. Akik kiegyeznek Krisztus ellenségeivel, máris közéjük számítanak. A mi biztonságunk nem abban rejlik, hogy kiegyezünk az ellenséggel, hanem hogy magányosan lakunk a legjobb Baráttal. Így biztonságban vagyunk akkor is, ha a világ gúnyolódik, rágalmaz és vigyorog. Így mentesek vagyunk a hitetlenség káros befolyásától, a világi büszkeségtõl, a hiúságtól és szennytõl. Isten azt ígéri, hogy…continue reading →

Nem szégyenülhetünk meg hitünkben. A szõrszálhasogatók és kritikusok támadhatják a Szentírást, hitünk alapját, az Úr azonban évrõl évre világosabbá teszi, hogy ebben a Könyvben nincs tévedés, sem túlzás, sem hiányosság. Nem szégyen egyszerû hívõnek lenni. Az egyszerû hit, amely csak Krisztusra néz, a dicsõség koszorúja a hívõ fején, és többet ér, mintha bármilyen rendjelet viselne a mellén. Nem szégyenülhetünk meg reménységünkben. Minden pontosan úgy lesz, ahogyan az Úr megmondta. Õ táplál minket, vezet, megáld és megnyugtat. Urunk eljön egyszer újra, és akkor vége lesz a siralom napjainak. Hogy dicsõítjük majd akkor az Urat,…continue reading →

Tegnap gondolataink a „szegény" és „nincstelen" népnél jártak, amelyet az Úr mint élõ magot hagyott egy halott világban. A próféta azt mondja, hogy ez a nép „nem cselekszik hamisan" és „nem beszél hazugul". Ennek a népnek nem volt sem rangja, sem gazdagsága, ami megtarthatta volna, de azokat a fegyvereket sem tudta használni, amelyekben a gonoszok annyira bíztak: ez a nép bûnös vagy csalárd módon sem tudta magát védelmezni. Hát akkor? Elpusztulnak? Semmiképpen! „Legelésznek és heverésznek", és nemcsak védettek a veszedelemtõl, de nem is ismerik a gonosztól való félelmet. A juhok igen gyönge teremtmények,…continue reading →