A hálaadás pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megtörünk, nem a Krisztus testével való közösség-e? (1 Kor 10, 16) Az úri szent vacsora erősítésül szolgál. Valósággal részt nyerünk általa Jézus megdicsőült életéből. Az apostol Izrael pusztai vándorlásával hasonlítja ezt össze. Már akkor „lelki eledel" és „lelki ital" volt ez. A manna és a kősziklából fakadt víz nem természetes úton keletkezett, hanem csodálatos módon, Isten Lelke által. Mennyivel inkább az úrvacsora, ez a csodálatos lelki ajándék. Ha hittel vesszük a kenyeret és a hálaadás poharát, akkor az Úr megdicsőült testében és vérében…continue reading →

Barátom, hogyan kerültél ide, hiszen nincs menyegzői ruhád? (Máté 22, 12) Ez a megrázó Ige éppen a kegyesekre vonatkozik. A király „barátom"-nak szólítja, tehát azok közül való volt. Velük akarta ünnepelni a „menyegzőt", de ennél hiányzott a legfontosabb: a menyegzői ruha. Ez pedig Krisztus, akibe felöltözünk (Róma 13, 14). A menyegzői ruha ünnepi ruha, Isten gyermekei ünneplő nép. A panaszkodás, kritizálás, zúgolódás, elégedetlenség, kicsinyes gondok és a földiekben való turkálás pontosan ellentéte az ünnepi magatartásnak. A hála, dicséret és imádat ünneplő emberekké tesz minket a hétköznapokban is. Igen sokan vannak, akik ezt a ruhát…continue reading →

Ettől fogva sokan visszavonultak a tanítványai közül és nem jártak többé vele. (János 6, 66) Sokan hittek Jézusban, de hitüket nem az Ő beszédére alapozták, amely pedig lélek és élet. Ezért csak felszínes, látszathitük volt. Jézus felismerte ezeket az áltanítványokat és átlátott rajtuk. Nem is akarta maga mellett tartani ezeket, hanem választás elé állította őket. Mi indította követőit, hogy hátat fordítsanak a Megváltónak? Megütköztek a beszédén. Kemény, emészthetetlen beszéd volt ez számukra. Jézus először csodálatosan megvendégelte őket, ami tetszett nekik. De most tovább akarja őket vezetni: az adománytól az adományozóhoz, aki nemcsak adja…continue reading →

Rád és a te magodra ragad a Naámán poklossága mindőrökké. (2 Kir 5, 27) Géházit, Elizeus szolgáját ennek a borzalmas betegségnek a büntetése sújtotta. Isten ezzel teszi nyilvánvalóvá rejtett romlottságát. Piszkos pénzvágy rejtőzött szívében, ezt hozza világosságra a poklosság. Mint Isten emberének a szolgája, naponta hallgathatta őt, megfigyelhette magatartását. Elizeus éppen előtte mutatott példát az önzetlenségre, mert bár Naámán felkínálta neki, sőt rá akarta kényszeríteni ezüstjét és aranyát, Isten embere állhatatosan visszautasított minden jutalmazást. Ingyen, felülről kapta a gyógyítás csodálatos ajándékát, ingyen adta tovább. Gyalázatos nyerészkedés lett volna szemében, ha valamit is elfogad…continue reading →