Napi áhitat (október 29.)
„Ha bölcsek lennének, felfognák, s megértenék, mi lesz a végük.” 5Móz 32,29
Nem gondolunk szívesen a halálra. A szemfedőt, ravatalt és sírt állandóan száműzzük a tudatunkból. Ha képesek lennénk rá, mindig a földön maradnánk. De mivel ez nem lehetséges, ezért amennyire csak lehetséges, mindentől távol tartjuk magunkat, ami a halálra emlékeztethet. Nincsen olyan fontos téma, amire ugyanakkor olyan keveset gondolunk. Egy ismert kifejezés igen találóan fejezi ki gondolatunkat ezzel kapcsolatban: „Élni kell.” De ha bölcsebbek lennénk, így szólnánk: „Meg kell halni.”
A régi egyiptomiak bölcsebbek voltak, mint mi. Róluk olvassuk, hogy minden ünnepükön egy egészen szokatlan vendég is helyet foglalt a díszhelyen az asztalnál. Nem evett, nem ivott, nem beszélt, jól be volt takarva. Csontváz volt, amit figyelmeztetésül ültettek oda. Ünnepeiken sem akarták sohasem elfelejteni, hogy egyszer nekik is meg kell halniuk.
A halállal kapcsolatos komoly elmélkedésünk a lelkünk számára üdvös lehet. Ez lehűti a kapzsiság tüzét, a fösvénység lázát, amely mindig a gazdagság után áhítozik, az után kapaszkodik. Arra ösztönözne minket, hogy szeretetünket magasztosabb értékekre fordítsuk és nem a világ múlandó, látszólagos javaira.
Mindenesetre igen üdvösen megrettenthetne minket a halálra való gondolás a bűnös kísértések idején. Ha a sírásólámpa fényénél megfigyeljük a bűnöket, akkor világosabban átlátjuk és megismerjük a bűnös élvezetek léhaságát és ürességét.
Bárcsak egyre inkább ráirányítaná a Szentlélek gondolatainkat minden dolognak a végére. Bárcsak a sírhoz vezetne, hogy meglássuk ott minden földi reménység, minden világi pompa és időleges csillogás fanyar végét. Bizonyosan nyomban lemondanánk sok gonosz dologról, ha meggondolnánk, hogy egykor mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt.
C. H. Spurgeon: “Auf dein Wort” c. könyvéből (ford.: Dr. Pótor Imre) Kiadó és jogok…
Ha szeretne naponta kapni igei bátorítást, váljon facebook oldalunk követőjévé!