Napi áhitat (október 27.)
„Egy bűnös asszony pedig, aki abban a városban élt,… megállt mögötte a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente kenettel.” Lk 7,37–38
Figyeljétek meg ennek az asszonynak az alázatát! Egykor makacs tartása volt és nem ismerte a szégyent; de most a Megváltó mögött áll. Nem tolakszik előre, de megelégszik a legszerényebb hellyel. Nincs mersze ahhoz, hogy Jézus fejét megkenje, hanem megtiszteltetésnek tartja, hogy szolgálatot végezhet az Úr lábainál.
Mélyen érzik méltatlanságukat azok, akik igazán szolgálják az Úr Jézust. Meg vannak elégedve azzal, ha a legszerényebb szolgálatot végezhetik háztartásában.
Az nem szolgálat az Úr Jézusért, ha éppenséggel a király paripáján lovagolsz, a király ruháját viseled, és ezt kiáltják előtted: „Ezt a férfit tiszteli a király!” Értsd meg: inkább magadnak akarsz szolgálni, mint Krisztusnak, ha szívesen ülsz elöl a „zsinagógában” és „mesternek” hívatod magad.
De az igazi szolgálat az Úrnak, ha szívesen gondoskodsz a szegényekről, a legszerényebb beosztáshoz tartod magad és a tudatlanok tanítója és a gyermekek vezetője leszel.
Aki jól szolgál, az a Mester háta mögött dolgozik, és rejtve marad, nem bánja, ha meg sem említik, ismeretlenül és tetszésnyilvánítás nélkül is fáradozik az Úrért.
Hajlandó áldozatot hozni.
Némely keresztyén hite kudarcot vall, mihelyt a pénzéről van szó. Nagy képmutatás szeretetről vallani és aztán pénz tekintetében fösvénykedni. Akik adósok ebben a vonatkozásban, bárcsak rendeznék a számlát lelkük és Isten között!
Ez az asszony önszántából adta Jézusnak az alabástrom szelence egész tartalmát, és ha többje lett volna, azt is mind neki adta volna. Milyen csodálatosan megváltoztatta a kegyelem ezt az önző természetű asszonyt; odáig jutott, hogy bőkezű adakozóvá vált a Megváltó ügyére!
C. H. Spurgeon: “Auf dein Wort” c. könyvéből (ford.: Dr. Pótor Imre) Kiadó és jogok…
Ha szeretne naponta kapni igei bátorítást, váljon facebook oldalunk követőjévé!