Napi áhitat (október 14.)
„Készülj Istened elé, Izráel!” Ám 4,12
A világon még a legjobb embereknek is borzalmas a meghalás.
Jóllehet, világos előttem a mennyei hajlékokra való jogosultságom és tudom, hogy örökségem a szentek között van, mégis, mindig megremegek, ha az ismeretlen tengeren a távoli kikötőbe való bejutásra gondolok. Aki nevetve gondol a halálra, az bolond. Aki tréfál a halállal, meg fogja tapasztalni, hogy az örök kárhozat semmi esetre sem móka.
Arra gondolok, hogy a halálban mindenemet, amim csak van, itt kell hagynom.
Ég veled, kedves ház, amit olyan szívesen neveztem otthonomnak! Ég veletek, kedves kicsinyeim, akik olyan szívesen hintáztatok a térdemen! Ég veled, szívem szerelme, aki édessé tetted az életemet! Ég veled, föld! Legszebb dicsőséged elenyészik, a leggyönyörűbb színek is elvesznek a szürke messzeségben. Többé nem hallok és nem látok. Nem fog többé harangzúgás hívni Isten házába.
Ha megvetettem az Úr Jézust, mostantól semmit sem fogok hallani róla. A halál tehát bezárta lelkem ablakát. Ha megátalkodott voltam, akkor örök sötétség vár rám.
Ti énekelhettek, Isten szentjei, nekem azonban örökké sírnom kell. Ti összegyülekezhettek, hogy úrvacsorázzatok, én azonban örökre száműzött vagyok Isten jelenlétéből, és a sírás és fogcsikorgatás helyén vagyok.
A hívőknek azonban a meghalás nyereség.
Elszakít a halál barátainktól? Jobb barátok várnak ránk és nagyobb létszámmal ott fenn az örökkévalóságban! Elhagyjuk házunkat és hazánkat? „Van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk a mennyben.” (2Kor 5,1)
Elveszítjük életünket? Ó nem, sokkal jobbat nyerünk! Mert ha igaz az, hogy „azért élünk, hogy meghaljunk”, akkor viszont még nagyobb igazság, hogy azért halunk meg, hogy éljünk.
C. H. Spurgeon: “Auf dein Wort” c. könyvéből (ford.: Dr. Pótor Imre) Kiadó és jogok…
Ha szeretne naponta kapni igei bátorítást, váljon facebook oldalunk követőjévé!