Napi áhitat (október 1.)

„És szegényeknek hirdettetik az evangélium.” Mt 11,5

Ha szeretnénk elérni a szegényeket, az evangéliumot megszólító módon és meg­győzően kell elmondanunk. Olykor, ha erősen fáj a fejem, és nem tudok elaludni, azt kívánom, hogy egyik vagy másik unalmas prédikátort halljam; mert határozottan állítom, hogy akkor elaludnék.

De elgondolhatjátok, nem valószínű, hogy a szegények követnének ilyen prédi­ká­torokat. Egyáltalán nem érthetik választékos kifejezéseiket, fellengzős, tudomá­nyos szavaikat. A szegényeknek olyasmire van szükségük, ami megfelel az igényeiknek. Úgy kell prédikálnunk, ahogy az Úr Jézus is tette: meg kell alázzuk magunkat és érthetően kell prédikálnunk az evangéliumot.

A puritánok hallgatására nagy embertömegek gyűltek össze, mivel nem száraz teológiát hirdettek hallgatóiknak, hanem példákkal magyarázták az evangéliumot.

Az Úr Jézus jó prédikátor volt; az értékes gyöngyöket megpróbálta mindenek­előtt arany foglalatba helyezni, hogy lekösse hallgatói figyelmét. Nem akart székes­egyházba menni, hogy ott néhány fő átláthatatlan gyülekezetének prédikáljon, mint kedves testvéreink teszik ezt némelyik nagyvárosban, hanem olyan hatalmas módon prédikált, hogy többnyire túl kicsiknek bizonyultak a helyiségek az őt hallgató embertömegeknek.

Azt hiszem, csak akkor lehet prédikálni az evangéliumot a szegényeknek, ha az Üdvözítőt tartjuk az igehirdetők példaképének. Vállaljuk fel szívesen, hogy le­gyünk Urunk Jézus együgyű emberei. És amíg megállapítjuk, hogy hitre és üdvös­ségre jutnak emberek ilyen prédikációk által, ne hagyjuk el lesajnált ösvé­nyünket.

 

C. H. Spurgeon: “Auf dein Wort” c. könyvéből (ford.: Dr. Pótor Imre) Kiadó és jogok…

Ha szeretne naponta kapni igei bátorítást, váljon facebook oldalunk követőjévé!