Napi áhitat (március 6.)

„Majd az Úr szavát hallottam, aki ezt mondta: »Kit küldjek el, ki megy el követségünkben«? Én ezt mondtam: »Itt vagyok, engem küldj!«” Ézs 6,8

 

Mélyen megindít, hogy Istennek a trónjáról kell kiáltania: „Kit küldjek el?” Ó, Istenem, nem vállalkozik egyetlenegy önkéntes sem szolgálatodra? A papok valamennyien és Áron fiai ‒ senki sem akarja közülük átadni üzenetedet? Nem, egyetlenegy sem!

Szomorú, hogy Isten gyülekezetében sok olyan férfi és nő van, akik alkalmasoknak látszanak arra, hogy a Mester munkájába küldjék őket, és senki sem ajánlkozik a küldetésre. Az összes megmentett között nincs egyetlenegy önkéntes követ sem, aki a pogányok közé menne? Ezrek dolgoznak közülünk idehaza. Senkinek sincs elhívása arra, hogy idegenbe menjen? Válasz nélkül marad az isteni hang, mikor így kiált: „Kit küldjek el?”

Sokan vannak, akik keresztyénnek nevezik magukat, pénzt keresnek, meggazdagodtak, bőségesen van ételük-italuk. Senki sincs itt, aki elküldhető lehetne? Ha kereskedelmi célból mesze is elutaznak emberek, miért nem teszik meg ezt az Úrért? Ó, nem akarom az okokat kérdezni; Isten betekinthet a szívekbe.

De itt voltak az angyalok. Miért nem küldte őket Isten? Ó, testvérek, ezt nem tehette volna; mert úgy tartotta helyesnek, „hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket” (1Kor 1,21), és a követek megváltott emberek legyenek. Nagy leereszkedés ez Isten részéről, hogy embereket választ ki erre a szolgálatra, és úgy megbecsül minket, hogy kincsét földi edényekben hordozhatjuk. Örüljünk ennek.

De milyen szomorú dolog az, minden képzeletet felülmúlóan szomorú, hogy töméntelen sok önkéntes szeráf közül Isten hívása a vonakodó emberekhez érkezett: „Kit küldjek el, ki megy el követségünkben?”

 

C. H. Spurgeon: “Auf dein Wort” c. könyvéből (ford.: Dr. Pótor Imre) Kiadó és jogok…

Ha szeretne naponta kapni igei bátorítást, váljon facebook oldalunk követőjévé!