Napi áhitat (március 25.)

„Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet.” Zsolt 40,3

 

Amikor Üdvözítőnk magára vette a bűnök miatt kirótt átkot, olyan mély megaláztatásba került, hogy olyan fogolyhoz hasonlított, akit sötét börtönbe zártak. Semmi mást nem látott, mint a pusztulást, miközben visszhangoztak feje felett gyűlölködő ellenségeinek lépései. Megváltónk lelki ínségében olyan elhagyatott volt, mint az a fogoly, akit mindenki elfelejtett, akit befalaztak teljes elhagyatottságban, és gúzsba kötöttek a sötétség köteleivel. Azonban Isten felhozta Jézust minden megaláztatásából és kivonta a félelem mélységéből, ahova helyettünk hajították.

Isten, aki ilyen ínségből mentette ki Kezesünket, nem mulasztja el, hogy minket is megszabadítson jóval kisebb ínségekből.

Urunk úgy érezte magát, mint aki nem talál támaszt a lábának, hanem elcsúszik és elsüllyed az iszapban. Ez a kép nemcsak nagy nyomorúságára utal, hanem arra is, hogy semmiféle vigasztalásban nem részesült. Nem volt, aki megtarthatta volna a félelem vizei felett.

Kedves olvasó, imádd a drága Megváltót, akit miattad fosztottak meg minden vigasztalástól, miközben körülvette minden elképzelhető nyomorúság. Figyeld meg, milyen hálásnak mutatkozott Jézus Atyja iránt azzal, hogy megtartotta őt vesződségei és szenvedései között is. Ha megtapasztaltad Isten segítségét, ne feledd el őt magasztalni!

Az Úr Jézus volt az igaz József, akit Isten kiszabadított a pusztulás gödréből, és Úrrá tette mindenek fölött. Milyen vigasztaló tudni azt, hogy Jézus a mi Üdvözítőnk, s mindenben helyesen jár el, amit értünk tesz. Biztos alap a lábunknak, és a jövőben sem fog egyetlenegy hibás lépést sem tenni, mivel Isten erősítette meg a lépteit!

 

C. H. Spurgeon: “Auf dein Wort” c. könyvéből (ford.: Dr. Pótor Imre) Kiadó és jogok…

Ha szeretne naponta kapni igei bátorítást, váljon facebook oldalunk követőjévé!