Napi áhitat (március 24.)
„Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el?” Zsolt 22,2
Mit érzünk, ha Megváltónkat nézzük átokfára szegezetten a legnagyobb ínségben?
Először Üdvözítőnk hite ragyog fel és hódolatteljes követésre hív bennünket. Két kézzel kapaszkodik az Úr Jézus Istenébe, miközben így kiált: „Én Istenem, én Istenem!” Bár tudnánk mi is utánozni lelkiismeretesen őt ebben, így ragaszkodva élő Istenünkhöz, bármilyen nagy nyomorúságot bocsát is ránk!
A nagy szenvedő a legkisebb mértékben sem volt bizalmatlan Isten iránt. Teljes szívvel bízott abban, hogy megtartja őt. Az itt alkalmazott „Él” istennév úgy jellemzi Istent, mint aki erős és hatalmas. Jézus tudja, hogy Isten mindenre elégséges segítő és támogató, ezért fordul hozzá, miközben aggodalom kínozza. De mégsem hatalmasodik el rajta a kétkedés gyötrelme. Mindenképpen szeretné tudni, miért hagyta el Isten, mindemellett nem bizalmatlan sem Isten hatalma, sem hűsége iránt.
Miért? Mi lehet az oka ennek, hogy Isten egyedül hagyta a Fiát ilyen rendhagyó órában, ilyen állapotban? Hiszen az Úr Jézus semmilyen okot sem adott erre!
Az Üdvözítő érzi ezt a rettenetes valóságot, miközben hangos kiáltással kérdezi Istent. Nem közönséges veszély okozta nagy szenvedőnk elhagyatottságát, ami hangos kiáltást váltott ki belőle. Teljes valóságában, kimondhatatlan mélységben tapasztalta meg ezt az elhagyatottságot. Olyan ez, mintha azt hallanánk szavaiból: „Meg tudom érteni, miért hagyott el az áruló Júdás és a félénk Péter, de Istenem, aki hűséges barátom vagy, te hogy hagyhattál el? Ez a legrosszabb, igen, ez rosszabb, mint minden együttvéve. Ha atyailag megfenyítettél volna, bizonyára el tudtam volna viselni, mert mégis orcád világosságában járnék. De most teljesen elhagytál! Miért tetted ezt velem, Istenem? Én ártatlan, engedelmes és hűséges voltam ‒ miért hagytad, hogy elpusztuljak?”
Legjobban az oldja meg a kérdést, ha a bűnbánatra vonatkozóan magunkra, a hitre vonatkozóan Jézusra vetjük a tekintetünket. Az Úr Jézust azért hagyta el Isten, mert vétkeink elválasztottak Istentől, és ő ezeket a bűnöket magára vette.
C. H. Spurgeon: “Auf dein Wort” c. könyvéből (ford.: Dr. Pótor Imre) Kiadó és jogok…
Ha szeretne naponta kapni igei bátorítást, váljon facebook oldalunk követőjévé!