Napi áhitat (március 20.)
„Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett ‒ a gyalázattal nem törődve ‒ vállalta a keresztet.” Zsid 12,2
Krisztus kigúnyolása Heródes palotájában kezdődött el. Ez olyan ügy, amiről bár keveset beszélhetünk, de gyakran el kell róla gondolkoznunk. Tény, hogy az Üdvözítőt minden ruhájától megfosztották a katonák. Teste ki lett téve a megszégyenítésnek és az emberek megvetésének, ‒ mégpedig nyers embereknek, akik semmiféle gyengédséget nem ismertek.
Annak, aki felöltöztette a liliomokat, most semmije sem volt, amit magára ölthetett volna. Annak, aki kincsekkel ékesítette fel a földet, most nem volt egy kopott ruhadarabja sem, hogy elrejtse mezítelenségét az emberek elől, akik irgalmatlanul bámulták és gúnyolták.
Az Úristen bőrruhát készített egykor Ádámnak és Évának. Levette róluk a szegényes fügefalevelekből készített ágyékkötőket, amikkel megpróbálták eltakarni mezítelenségüket, és helyettük adott nekik megfelelő öltözetet, amibe beburkolódzhattak és védekezhettek a hideg és szégyen elől.
Jézusnak azonban semmije sem volt, hogy befedje mezítelenségét az irgalmatlan gúnyolódás és megvetés elől.
És aztán kigúnyolták isteni személyét is. „Ha Isten Fia vagy” ‒ kiáltották ‒ „szállj le a keresztről és hiszünk benned!” El tudjátok képzelni, ahogy provokálja Istent saját teremtménye, alkotása, amelyet kezével formált? A véges megveti a végtelent; őt, aki mindent hatalma szavával tart fenn, őt ‒ aki minden élőt és élettelent alkotott ‒ kineveti, kigúnyolja a teremtmény, aki kezéből származik!
Ó, keresztyének, ha Urunk mindezt eltűrte, hogy üdvözítsen minket, mi szégyenkezzünk-e akkor, ha nekünk is tűrnünk és szenvedünk kell valamit Krisztusért?
C. H. Spurgeon: “Auf dein Wort” c. könyvéből (ford.: Dr. Pótor Imre) Kiadó és jogok…
Ha szeretne naponta kapni igei bátorítást, váljon facebook oldalunk követőjévé!