Napi áhitat (március 19.)

„Bizony, bizony, mondom néktek, közületek egy elárul engem.” Jn 13,21

 

Képzeljétek el az Urat és apostolait az utolsó közös vacsorán. Két igen különböző személyiség találkozik ezen az alkalmon, hogy rövid időre később elváljanak és többé sose találkozzanak.

Ha rájuk tekintünk, látszólag Jézus egyenértékű tanítványai. Az egyik az Úr mellett telepedett le, miközben a másik a Mester kis készletét őrizte. Nem voltak-e mindketten a nagy Mester tényleges és nagyrabecsült követői?

Bizonyosan nem tudhattátok volna első pillantásra eldönteni, ki a jobbik e két tanítvány ‒ János és Júdás ‒ közül. Valószínű, hogy János szelíd lényét részesítettétek volna előnyben; de feltételezem, hogy úgyszintén csodáltátok volna Júdás higgadtságát és biztos üzleti érzékét is.

Ugyanannál az asztalnál ültek és ugyanazokkal a dolgokkal foglalkoztak. Senki sem sejtette volna közülünk, hogy az egyikük (János) a Jelenések könyve írója, és a másik (Júdás) a kárhozat fia lesz.

Egy ideig mindketten ugyanúgy cselekedhettek és érezhettek. Látszólag mindketten őszinték voltak. És mégis, egy napon döntő választásra került sor. János, a hűséges tanítvány szeretettel és tisztességgel halad az útján, hogy örökké az Úr közelében maradjon. A képmutató Júdás azonban szörnyű véget ér.

Tegyük fel magunknak mindnyájan a kérdést: „Talán csak nem én vagyok az, Uram?” (Mt 26,22) A legkevésbé valószínű, hogy az árulja el a Mestert, aki a legközelebb áll Ura szívéhez. Aki olyan helyet foglal el, mint János, az nem áruló.

Ó, bárcsak igazi szeretettel teljes becsvágy ösztönözne bennünket, hogy olyan tanítványok legyünk, mint „akit Jézus szeretett!” Akkor nem marad sokáig megválaszolatlan ez a kérdés.

Krisztusnak a Szentlélek által szívünkbe kitöltött szeretete által valljuk: „Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy szeretlek téged.”

 

C. H. Spurgeon: “Auf dein Wort” c. könyvéből (ford.: Dr. Pótor Imre) Kiadó és jogok…

Ha szeretne naponta kapni igei bátorítást, váljon facebook oldalunk követőjévé!