Napi áhitat (május 28.) – Vigasztalásunk a szenvedésben

Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim, a te vigasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
(Zsolt 94, 19)

A mérleg egyik serpenyőjében vannak a szenvedések és a gondok, de a másik serpenyőben ott vannak a vigasztalások. Lehet, hogy az első igen leterheltnek látszik, mégis a második kerül túlsúlyba és fellendíti azt a serpenyőt, amelyben a szenvedések vannak. „Amint bőven kijutott nekünk Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vigasztalásunk is Krisztus által” (2 Kor 1, 5). Tehát végül is a vigasztalás kerül túlsúlyba. Isten nem rak reánk több terhet, mint amire feltétlenül szükség van. Nem szíve szerint sújt minket, de nem kímélhet meg minket azoktól, mert a szenvedések által kipróbál és megtisztít minket és érettekké tesz. Sok keresztyén megtapasztalta már, hogy bár Isten időnként a szenvedések tüzében hagy minket, ez nem változtát az ő szeretetén, mert mindennel a javunkat akarja szolgálni. További vigasztalásunk az, amivel a jövő biztat minket, ha türelmesen kitartunk. A szenvedések könnyűek és rövid ideig tartók az örökkévaló dicsőséghez képest. Az üdvösség gazdagon kárpótolja majd a szenvedőket és Isten minden könnyet letöröl majd. A legnagyobb vigasztalás azonban mégis annak a bizonyossága, hogy Jézus szeret és Isten a mi Atyánk. Ez emel fel igazán, amikor bátorságunk eltűnőben van. Ez üdít fel a megpróbáltatások tüzében. Ez óv meg attól, hogy elsüllyedjünk a hullámok között. Gyakran éppen az a külső nyomorúságok, nehézségek célja, hogy a lélek ezt a nagy vigasztalást megtalálja.

Van egy másik – üdvösséges – szomorúság, amelyet akkor érzünk, mikor vétkeinkkel és mulasztásainkkal kerülünk szembe. Ez az Isten szerint való szomorúság egyengeti az igazi vigasztalásnak, a bűnbocsánat felett érzett vigasztalásnak az útját. Ez kárpótol minden szenvedésért. „Ha elfogyatkozik is testem és szívem, szívemnek kősziklája te vagy, ó Isten” (Zsolt 73, 26). De ehhez a vigasztaláshoz csak Isten Igéjén keresztül juthatunk.

A Biblia a vigasztalás nagy könyve. A bibliai szent írók legtöbbször nagy nyomás súlya alatt és nehézségek idején kapták a kijelentést. A világ könnyelmű és élvezeteket hajhászó gyermekei unalmas könyvnek tartják, amely tele van sötét fenyegetésekkel. A kereszthordozók azonban a vigasztalás tiszta forrására bukkannak benne. Ismerkedjünk meg jól az írott Igével s akkor nem lesz majd hiányunk vigasztalásban a nehézségek idején.

 

Carl Eichhorn: “Isten műhelyében” c. könyvéből Kiadó és jogok…

Ha szeretne naponta kapni igei bátorítást, váljon facebook oldalunk követőjévé!