Napi áhitat (május 15.)

„Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek.” Jn 16,14

Miután megvizsgáltuk ezen a próbakövön az igehirdetést, alkalmazzuk tovább a tanításra. Az arminianizmus irányzatában, ami az igazság és tévedés keveréke, olyan tant képviselnek, miszerint a hívő kieshet a kegyelemből. Ez a tan olyan gyalázatos Krisztusra nézve, hogy ki sem tudom fejezni.

Fekete korommal szennyezett ujjukat éppen Urunk címerpajzsára helyezik, és kigúnyolják őt szemtől szembe az egész világ előtt, mint olyat, aki elkezdi az építést, de nem képes azt befejezni.

Ez a tanítás sötét árnyékot vet Urunk hatalmára. Jézus azt mondta: „Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből” (Jn 10,28). De ez a tan megkérdőjelezi Urunk szavahihetőségét, szerinte a jó Pásztor juhai mégis elveszhetnek.

Ez a tanítás – miszerint kieshetünk Urunk kezéből – olyan szégyenfoltot vet Krisztus lényegére, hogy ennek alapján ő nem lenne méltó bizalmunkra. Ha valaki bebizonyíthatná, hogy az a személy, aki tényleg Krisztusban volt, elesett és elveszett, ezzel bebizonyíthatná azt is, hogy Urunk nem „az igazság”. Hiszen, ha Isten gyermeke kizárható az örökségből, – ha Krisztus elhagyhatja menyasszonyát, ha a jó Pásztor veszni hagyhatja a juhát, ha levághatók vagy oszlásnak indulhatnak Krisztus testének tagjai, ‒ akkor az egész Szentírást eldobhatjuk, hisz értelmetlen a hívők Krisztusba vetett bizalma. Amely tanításban Krisztust gyalázzák, és sokra tartják az ember jóravalóságát, ott nyilván hamis és veszélyes tannal van dolgunk.

Ha ezzel szemben egy tan arra szolgál, hogy kiemelje az embert a porból és Krisztushoz vonja, – mint hatalmas Üdvözítőjéhez, aki üdvösségének kezdete és vége, – akkor bizonyossággal állítom, hogy ez csak a Szentlélek tana lehet, mert az Krisztust dicsőíti.

 

C. H. Spurgeon: “Auf dein Wort” c. könyvéből (ford.: Dr. Pótor Imre) Kiadó és jogok…

Ha szeretne naponta kapni igei bátorítást, váljon facebook oldalunk követőjévé!