Napi áhitat (június 20.)
„Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” ApCsel 2,47
Szeretnék most arra utalni, hogy az Úr naponta növelte a gyülekezetet. Némelyik gyülekezet, ha egyszer egy évben valaki hitre jut általa, olyan nagy lármát csap, mint egy tyúk, amikor tojást tojik. Nos, az ősgyülekezetben a hívők nem lettek volna elégedettek ilyen kismértékű növekedéssel. Sírva és jajgatva járták volna Jeruzsálemet, ha évente csak egy ember ment volna hozzájuk.
„De”, mondja valaki, „az sem elég, ha minden hónapban növekszünk egy fővel?”
Nos, néhány embernek ez is elég. Azonban, ha a szívünk Jézus iránti szeretettől áthevülten ég, akkor vágyunk arra, hogy naponta egyre többen jöjjenek a gyülekezetbe. Ha minden keresztyén naponta házról házra járna, hogy hirdesse az evangéliumot, a naponkénti vetés naponként új termést hozna.
Miért nem látjuk ezt gyülekezeteinkben?
Azért, mert sok gyülekezet nem is hisz ebben. Ha ilyen gyülekezetekben nagy növekedést tapasztalnának, lennének olyan testvérek, akik ezt nem tartanák igazi megtéréseknek, és így „megvetnék a kicsinyeket.” Morognának Isten bárányai miatt, mintha fiatal farkasok lennének, és hónapokig kint tartanák őket a hidegben, hogy lássák, vonítanak-e vagy bégetnek. Isten nem szeretné ezt látni.
Ő azt szereti, ha az övéi megtérésük után körültekintőek és vigyáznak a báránykákra. A jó pásztor azt szeretné, hogy lássuk el a bárányokat, hozzuk be őket a világ hideg mezejéről; meleg, védett helyet biztosítsunk nekik, és ott az ő számára neveljük fel őket. Ha látja, hogy egy gyülekezet ezt kész megtenni, akkor elküldi neki bárányait, de sohasem teszi ezt ott, ahol senki nincsen, aki törődjön velük.
C. H. Spurgeon: “Auf dein Wort” c. könyvéből (ford.: Dr. Pótor Imre) Kiadó és jogok…
Ha szeretne naponta kapni igei bátorítást, váljon facebook oldalunk követőjévé!