Napi áhitat (június 18.)
„Jézus ezt mondta neki: Barátom, hát ezért jöttél!” Mt 26,50
Az első szó, amit Jézus Júdásnak mondott, miután megcsókolta az áruló, ezt volt: „Barátom”. Figyeljük meg! Nem az volt, hogy: „Te gyalázatos gazember!”, hanem: „Barátom, hát ezért jöttél?”
Ó, ha maradt volna még valami jó Júdásban, most felszínre tört volna! Ha nem lett volna javíthatatlan áruló, akkor ebben a pillanatban kapzsiságának el kellett volna veszítenie hatalmát, és így kellett volna felkiáltania: „Uram! Azért jöttem, hogy eláruljalak; de a csókod megnyerte a szívemet. Ha téged megkötöznek, veled kötözzenek meg engem is. Megvallom neked bűnömet.”
Urunk ehhez még hozzáfűzhetett néhány szót, amikben szemrehányás is van. De figyeljétek meg, milyen barátságosan szól hozzá: „Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?” El tudom képzelni, hogy könny csillogott a szemében, és bizonyára remegett a hangja, amikor megszólította bizalmas barátját és ismerősét. „Elárulsz, Júdás, kincstárnokom, az emberfiát, szenvedő, szomorú barátodat, akinek nincs hová fejét lehajtania? Megszentségteleníted a szeretet leggyengédebb jelét?”
Ha Júdás nem lett volna teljesen vak, e kimondhatatlan szeretet hatására arcra borult volna és így kiáltott volna fel: „Nem, nem árulhatlak el, Mesterem, te szenvedő Emberfia! Menekülj e vérszomjas tömeg elől és bocsáss meg áruló tanítványodnak!”
Szeretném, ha csendes elmélkedésetekben szemeteket újra és újra szenvedő Uratokra irányítanátok, miként vetették és utasították el az őt az emberek. Gondoljatok rá, és vegyétek fel a keresztet. Ne tartsátok különösnek, ha nektek is súlyos szenvedéseket kell vállalnotok.
De legyetek határozottak, soha se áruljátok el az Urat, ahogy ezt az egyébként bizalmas tanítvány tette, hanem a kegyelem Ura által kapaszkodjatok bele szégyenben és szenvedésben is, és kövessétek őt – ha kell, mindhalálig.
C. H. Spurgeon: “Auf dein Wort” c. könyvéből (ford.: Dr. Pótor Imre) Kiadó és jogok…
Ha szeretne naponta kapni igei bátorítást, váljon facebook oldalunk követőjévé!