Napi áhitat (június 1.)
„Íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet hiába?” Lk 13,7
A vincellér nem most állapította meg először, hogy terméketlen a fügefa, és a szőlő ura sem először jött, hogy fügét keressen rajta. Isten, aki „még ezt az esztendőt” is megadta nekünk, korábban már több évet adott. Kímélő türelme ezért nem új; ezt már korábban is próbára tettük.
Először ifjúkorunk idején voltak olyan esztendők, amikor gyümölcsöket teremhettünk Istennek. A zsenge gyümölcsöknek Isten különösen örül.
Hogy töltöttük el ifjúságunk éveit? Erőnket vadon termő fákra és buja ágakra pazaroltuk? Ha így éltünk, okunk van bűnbánatot tartani: hisz erőnk legjavát tékozoltuk el!
Fiatalkori éveinket férfikorunk esztendei követték. Elkezdtünk családot alapítani, és olyan fához hasonlítottunk, amelyik erős gyökeret ver. Ez az időszak is nagyon értékes, igen hasznos. Teremtünk-e Istennek? Odaszenteltük-e neki erőnk legjavát?
Ha nem így cselekedtünk, akkor bárcsak megfenyítene minket a múlt, bárcsak felemelt újjal figyelmeztetne most, ha „ezt az évet is” ugyanúgy tölthettük el, mint az előző esztendőket.
Aki eltékozolta fiatalságát és férfikorát, bizonyára elég sok bolondságot követett már el. Legyen elég immár, hogy élete elmúlt idejét a test akaratának szentelte. Szerfelett nagy könnyelműség és rossz cselekedet lenne, ha „még ezt az évet is” a bűn szolgálatában akarná tölteni.
Sokan közülünk életük delén vagyunk. Már megtettük életünk fele útját és mégsem tudjuk, hová megyünk? Már több mint ötven évet leéltünk és ezt a kérdést még mindig nem tisztáztuk? Nos, a bűnben való megmaradásunk szívünk érzéketlenségéről tanúskodik. Minél mélyebben belemerül a közömbösség álmába, annál nehezebb ebből a halálos szendergésből felébreszteni.
C. H. Spurgeon: “Auf dein Wort” c. könyvéből (ford.: Dr. Pótor Imre) Kiadó és jogok…
Ha szeretne naponta kapni igei bátorítást, váljon facebook oldalunk követőjévé!