Napi áhitat (július 15.) – A sírók vigasztalása

A siralom völgyén át kell eljutnunk a Sionra. Azt hihetnénk, hogy a sírás és az áldás két ellentétes dolog, végtelenül bölcs Megváltónk azonban összekapcsolja a kettőt ebben a boldogmondásban. Amit pedig Isten egybeszerkesztett, ember azt el ne válassza. Aki sírni tud a bűn fölött – a saját bűnei és másokéi fölött -, az az Úr pecsétjét viseli, amelyet híveire tett. Amikor a kegyelem Szelleme kiárad Dávid házára vagy bármely más házra, akkor sírás van abban a házban, mert a szent sírásból fakad mindig a legnagyobb áldás. A sírók nemcsak valamikor a távoli jövendőben lesznek boldogok, hanem Jézus Krisztus szavai szerint már most is azok.
A bűneik felett síró embereket a Szent Szellem megvigasztalja, Krisztus értük kiontott vérével és a Szellem megtisztító erejével vigasztalja meg őket. Megvigasztaltatnak koruk és társadalmuk bűnei fölött érzett bánatukban is, mert bizonyosságot nyernek, hogy Isten meg fogja dicsőíteni magát, akármennyire is lázad ellene ez a világ. Megvigasztalja őket az a reménység is, hogy nemsokára teljesen megszabadulnak majd természeti emberüktől, és mindörökké az Úr dicsőséges jelenlétében élhetnek.

C. H. Spurgeon “Isten ígéreteinek tárháza” c. könyvéből Kiadó és jogok…

Ha szeretne naponta kapni igei bátorítást, váljon facebook oldalunk követőjévé!