Napi áhitat (január 26.)
„Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk.” Zsolt 34,6
Egy barátom jött hozzánk látogatóba. Hirtelen elsápadt. Kérdésünkre, hogy mi baja van, azt válaszolta: „Elvesztettem a pénztárcámat, és benne volt az összes pénzem.” Miközben leírta egy papírra a csekkek, váltók, bankjegyek és érmék értékét, kiszámította az összeget az utolsó fillérig.
Mondtuk neki, mégis nagy vigasztalás számára, hogy pontosan ismeri vesztesége nagyságát. Úgy tűnt, nem értékelte, nem látta be vigasztaló próbálkozásunkat. Biztosítottuk arról, hálásnak kellene lennie vesztesége világos érzékelése miatt. Mert sokan veszíthetik el pénztárcájukat anélkül, hogy képesek lennének veszteségüket kiszámítani.
Barátunkat ez a legcsekélyebb mértékben sem vidította fel. „Nem”, mondta, „hogy pontosan tudom, mit vesztettem, egyáltalán nem segít rajtam. Mondd meg, hol találhatom meg tulajdonomat; akkor teszel nekem valóban jó szolgálatot. De veszteségem puszta tudata még semmiképpen nem jelent vigaszt számomra.”
Ugyanígy, azzal, hogy azt hiszed, bűnöket követtél el, még nem állhatsz meg az igaz Isten előtt. Egyedül az ismeret nem fog megmenteni. A szabadulás nem az által történik, hogy felismerjük pusztulásunkat, hanem aközben, hogy teljesen megragadjuk a Jézus által véghezvitt megváltást.
Aki nem akar Jézusra tekinteni, hanem állhatatosan csak bűneire és pusztulására összpontosít, arra a fiúra emlékeztet engem, aki leejtett egy ötforintost egy lefolyócsatorna nyílásába, aztán órákig előtte állt és abban lelt vigasztalást, hogy mondogatta: „Éppen itt gurult be; pontosan láttam, ahogy beesett a két vasrúd közé.”
Ne maradj meg annál, hogy bűnöd nagyságát szemléled, hanem tekints fel arra, aki a Golgotán minden bűnödre engesztelést szerzett.
C. H. Spurgeon: “Auf dein Wort” c. könyvéből (ford.: Dr. Pótor Imre) Kiadó és jogok…
Ha szeretne naponta kapni igei bátorítást, váljon facebook oldalunk követőjévé!