Napi áhitat (február 14.) – Isten igazsága és szeretete kényszeríti a szívet

Rávettél Uram engem és rávétettem, megragadtál engem és legyőztél.
(Jeremiás 20, 7)

Az Úr nem akar kényszerített embereket. Magához vonzza a szíveket, de nem rángatja őket, csalogatja és nem rohanja le őket. Világossá teszi az ember előtt, hogy jó lenne, ha megadná magát, de nem erőszakoskodik vele. Nekünk is türelemmel kell megnyernünk a lelkeket, ha kell, szeretettel unszolni, de semmiképpen sem kényszeríteni őket; utánuk kell menni, de nem rájuk rohanni, különben csak visszahatás következik be. Mindazt, amit az emberre ráerőszakolnak, ismét leveti magáról. Amit emberileg tesznek és nem felülről, növekedésszerűen jön létre, annak nincs tartóssága. Ezt fejezik ki Jeremiás fent idézett szavai is. Az Úr legyőzte természetének ellenállását a prófétai szolgálatra való elhívással szemben és aggodalmaskodó szívének ellenérveit elhallgattatta. Így beszél rá Isten minket is. Óemberünk először mindenféle kifogásokat keres, amikor Isten megtérésre hív minket.

Isten Igéjének az igazsága nagyon kényelmetlen a mi világias gondolkozásunknak és megalázó a gőgünknek. Az Ige leplezetlenül világossá teszi, hogy bűnösök vagyunk és egyebet sem tudunk tenni, mint a gonoszt. Ez ellen a lesújtó igazság ellen védekezik az ember, különféle kifogásokat vagy mentegetőzéseket hoz fel. ÁAll a harc az igazság és a hazugság között. A mi óemberünk mindenestől hazug és a látszatok világában él. Isten Igéje ezért a lelkiismerethez fordul és felébreszti az emberben az igazság szavát. Lelke legmélyén kénytelen az ember igazat adni Istennek és be kell ismernie: ez így van és ez az, amire nekem szükségem van – hacsak lelkiismerete nem keményedett meg és az ember még nem vált egészen a hazugságnak, azaz a hazugság atyjának a zsákmányává.

Amint Isten igazsága lelkiismeretünkben meggyőz, éppúgy Isten szeretete a szívünkön vesz erőt. Ez a szív természetétől fogva a világon csüng, s éppen ezért elzárkózik az Istennek való átadás gondolatától. De alapjában véve mégis Istennek teremtetett és legmélyebb vágyakozására Isten szeretete az egyedüli válasz. Az ellenállás megtörik és egyszerre csak előtör a mélyből: tudom, hogy te vagy az, akire szükségem van, aki nélkül nem lehetek boldog! Jaj azonban, ha a világ szeretete az Istenhez való vonzódást teljesen kioltja bennünk!

 

Carl Eichhorn: “Isten műhelyében” c. könyvéből Kiadó és jogok…

Ha szeretne naponta kapni igei bátorítást, váljon facebook oldalunk követőjévé!