Napi áhitat (december 28.)

„Ki tudja, talán felénk fordul, és megszán az Isten, lelohad lángoló haragja, és nem veszünk el!” Jón 3,9

Szeretnék néhány érvet felhozni, hogy ösztönözzelek titeket is a niniveiek példája követésére.

A korábbi uralkodók idejében volt egy utálatos szokás: ha gyilkosság miatt kivégeztek valakit, akkor otthagyták a testet az akasztófán, hogy mindenki, aki csak látja, megismerhesse az igazságszolgáltatás szigorát. Ez a rettenetes látvány csak mások elijesztésére szolgált: nos, szeretnék ettől a borzalmas képtől tovább lépni egy örömöt okozóra és bátorítóra.

Tetszett Istennek feltárni előttünk az irgalmasság példáit, hogy ezeket látva, azonnal gondoljunk arra: „Ha az ilyen nagy bűnösök is megmenekülhettek, mint a niniveiek, miért ne történhetne ez meg velem is?”

Bizonyára jól ismeritek az Ószövetségből a kegyelmet, ahogy Isten bánt Dáviddal. Biztosan emlékeztek arra a nagy bűnbocsánatra, amivel Isten egy nagy bűnöshöz, Manasséhoz fordult. Az Újszövetség kegyelmet nyert nagy bűnöseire pedig ‒ a kereszten lévő latortól egészen tárzuszi Pálig ‒ csak röviden kell utalnom. Az isteni irgalom számtalan példája bátorítson hát titeket is bizalommal kiáltani: „Ki tudja?”

Ha valaki tudja, hogy egyetlenegy reménysége marad, milyen félelemmel kapaszkodik bele! Ha egy súlyos beteg már minden eszközt kipróbált és a végét járja, megpróbálkozik az utolsó gyógyszerrel is. Ha az sem segít, meg kell halnia. El tudjátok képzelni, milyen gondosan betartja az ilyen beteg az orvos előírásait?

Tehát nálad erről van szó: Krisztus vagy a pokol. Ha nem ment meg Krisztus, a halálé vagy! Ha a kereszt nem válik üdvösségedre, akkor a pokol torka zárul be fölötted. Vagy Krisztus, vagy a kárhozat!

Kapaszkodj tehát az Úr Jézusba, ragadd meg őt; ő az egyetlen, utolsó, biztos reménységed.

 

C. H. Spurgeon: “Auf dein Wort” c. könyvéből (ford.: Dr. Pótor Imre) Kiadó és jogok…

Ha szeretne naponta kapni igei bátorítást, váljon facebook oldalunk követőjévé!