Napi áhitat (december 17.)
„Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.” Mk 16,16
Van olyan keresztyén felekezet, magát protestánsnak nevező egyház, amelyiknek a szolgái valahányszor a keresztelőedényhez lépnek, kijelentik, hogy minden személy, aki a keresztségben részesült, újjászületett és be lett plántálva Krisztus egyháza testébe.
„Azonban”, hallom némely kedves ember heves tiltakozását, „van sok olyan hívő az ilyen egyházban, aki nem hisz a keresztelés által való újjászületés dogmájában.” Erre azonnal ezt válaszolom: „Miért nem tartoznak ők akkor egy olyan egyházhoz, amelyik elítéli ezt a tant, határozott világos bizonyságtétellel?”
Esküt tenni arra, hogy őszintén helyeslek egy olyan tant, amivel nem értek egyet, ez lelkiismeretem szerint olyannak tűnik, mint ami hamis eskü, sőt, határozottan kijelenthető, hogy ez ténylegesen hamis esküvés. Ha pénz fogadnék el azért, hogy azt védelmezzem, amit nem hiszek, – vagy ha pénz fogadnék el egy egyháztól, és mégsem azt prédikálnám, ami annak az egyháznak nyilvánvaló tana ‒ nos, ha ezt tenném, vagy ha egy másik becsületes ember ezt tenné, ez nagy becstelenség és utálatosság lenne.
Nem tudom, mi ártalmasabb: az erkölcstelenség elhatalmasodása a népben, vagy az egyenesség hiánya a prédikátorokban? Hiszen ha a világ emberei azt hallják, hogy a prédikátorok éppen azt tagadják, amit a hitvallásuk tanít, ez azt a képzetet kelti bennük, hogy semmi értelme és tekintélye nincs az igének a lelki dolgokban, hogy nincsenek lényeges különbségek a vallásokban, és hogy egyáltalán nem számít, mit hisz az ember, amíg jóakaratúan viselkedik a másik emberrel szemben.
Nos, ha a keresztség által történik az újjászületés, akkor ezt a tényt trombitával kellene hirdetni, és senkinek sem kellene e hittétel miatt szégyenkeznie! De ha valaki ezt nem hiszi a szívében és mégis aláírja a hitvallást, ami ezt állítja, akkor azt tanácsolom, keresse meg ravasz rokonait, társait és barátait, akik járatosak a kétértelműség és mindenféle csúsztatás ügyleteiben, és azokhoz társuljon; mert becsületes emberek nem fogják a barátságát kívánni, sem keresni, sem elfogadni.
C. H. Spurgeon: “Auf dein Wort” c. könyvéből (ford.: Dr. Pótor Imre) Kiadó és jogok…
Ha szeretne naponta kapni igei bátorítást, váljon facebook oldalunk követőjévé!