Merre van a jó irány?

Egy kovácsmester három barátjával kiment halászni a part menti sekély vízre. Hirtelen szörnyű köd vette őket körül. Kiáltoztak, amennyire csak tudtak, de senki sem válaszolt. Végül, hosszú fontolgatás után elindultak egy bizonyos irányba, remélve, hogy ez a megmenekülésüket jelentő védőtöltésre vezet. De egy idő után észrevették, hogy rossz irányba mentek. A hullámok egyre magasabbra csaptak. A négy ember egyre nagyobb életveszélybe került. Megint kiáltozni kezdtek, de csak a víz válaszát hallották, amely a lábaiknál bugyborékolt.

A kovácsmester ekkor így szólt: Legyetek most teljesen csendben! Ne beszéljetek! Ne is mozduljatok!” Azután feszülten figyelte a vizet, kezével és lábával vizsgálgatta, hogy a dagály milyen irányba halad. A többiek közben lélegzetüket visszafojtva, várakozva álltak a sűrű ködben. Közben a dagály életveszélyesen növekedett, és a másodpercek óráknak tűntek. Végre megszólalt a mester, miközben arcával és kezével egy meghatározott irányba mutatott: „Arra van a töltés és a falu. Arra kell mennünk!” Megindultak a dagályban, még mindig csendben, az utasítás szerint, a láthatatlan szárazföld felé. Lábuk egyszerre csak a védőtöltés füves oldalába ütközött. Most már szilárd talajon álltak. Megmenekültek! Napjaink sűrű ködében és az emelkedő dagály halálos hullámai között milyen sok ember megmenekülhetne, ha elcsendesedne! Ha figyelne az Úr Jézus szenvedéséről és haláláról szóló evangélium üzenetére. Amióta Jézus Krisztus a világ bűnéért a golgotai kereszten meghalt, a bűn és a halál hullámai mind ennek a keresztnek az irányába mutatnak. Csak el kell csendesednünk, hogy a veszély közepette ezt felismerjük. A kereszt irányt mutat, és egyetlen menedékhely az elveszettek számára!