.

Az Isten szerint való szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre. (2 Kor 7, 10) Mint minden, ami felülről jön, az Isten által munkált szomorúság is áldott dolog. Van meddő szomorúság is. A világ szerint való megszomorodás halált szerez, ahogy Igénk mondja. Az ilyenfajta szomorúságnál az ember nem szabadul meg nyomorúságától. Csak tépelődik s közben egyre mélyebbre fúrja magát a szomorúságba. Állandóan csak önmaga körül forog. „Bárcsak ezt vagy azt tettem volna..." - mondogatja folyton. Az ilyesfajta szomorúság tébolyba vagy kétségbeesésbe vezet. Valami bekerült a lélekbe, ami ott bomlasztólag hat; valamiféle kedvetlenség vagy keserűség,…continue reading →

Támadj fel a halálból és felragyog neked a Krisztus. (Ef 5, 14) A meg nem tért ember számára az alvás mindig halálos alvás. E kettő, az alvás és a halál úgyszólván testvérek. A halott megszűnik eddigi környezete számára létezni, nincs többé. A lelkileg halott ember nem létezik Isten számára és neki sem jelent Isten semmit. És ahogy a halott nem ad ki egy hangot sem többé, a lelki halottól sem hallasz bizonyságtételt a Megváltóról. A lelki halottak mindig némák. Nincs mondanivalójuk. Egész kegyességük csak holt szokásokból, formális cselekedetekből áll. „Támadj fel a halálból." Ha…continue reading →

Serkenj fel, aki aluszol! (Ef 5, 14) A lélek mindaddig alvó állapotban van, míg felülről el nem éri őt az ébresztő szó. Semmit sem hall, Iát vagy érez abból, ami körülötte végbemegy. Fogalma sincs a veszélyekről, melyek fenyegetik. Ha tűz üt ki a házban, az alvó semmit sem vesz észre mindaddig, míg a füst be nem tölti a szobát, vagy már lángok veszik őt körül. Tolvaj hatol a házba: az alvó mit sem tud róla. Rablógyilkos lép az ágyához, hogy halálos csapást mérjen rá, de ő nyugodtan alszik tovább. Ilyen annak az embernek…continue reading →