.

Ha bárki más úgy véli, hogy testben bizakodhatik, én sokkal inkább. (Fil 3, 4) A hitetlen embernek jellegzetes ismertetőjele a testi dicsekedés. Igen nagyra van azokkal a tulajdonságaival, melyek testi, természeti életéhez tartoznak, ellentétben az újjászületés életével. Különösen a maga személyiségének előnyös vonásaival pöffeszkedik. Így volt ez Pál apostolnál is mindaddig, míg távol volt Jézustól. Minden oka megvolt, hogy másokkal szemben bizonyos előnyökre hivatkozzék. Büszke volt arra, hogy Isten népének a tagja, Benjámin törzséből. Tudatosan nevezte magát hébernek. Izraelnek a kegyelmi kiválasztás miatt nevezték a népet, azaz hogy bennük áldatnak meg a föld…continue reading →

Könyörült rajtam. (1 Tim 1, 16) Emberi elképzelésünk szerint azt várnánk, hogy Isten az ő munkájának olyan tönkretevőjét, mint Saul, végképp félreállítja. Nem akadt akkoriban olyan keresztyén, aki arra még csak gondolt is volna, hogy dühödt ellenségüket Isten irgalmassága veszi majd körül. Csak azért imádkoztak, hogy Isten hárítsa el őt és állítsa le a maga gonoszságában. Ha villám sújtott volna le rá, abban az emberek csak Isten jól megérdemelt büntetését látták volna és magasztalták volna Isten igazságát. Ehelyett azonban Isten könyörült rajta valami érthetetlen és túláradó kegyelemmel. Jézus nem lesújtó ítélettel, hanem aggódó…continue reading →

De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban bennem mutassa meg az ő teljes hosszútűrését, hogy példaképe legyek azoknak, akik majd hisznek benne az örök életre. (1 Tim 1, 16) Az az isteni irgalom, melyet az apostol megtapasztalt, nemcsak neki vált javára, hanem tanulság és vigasztalás lett mindazoknak, akik őutána hitre jutottak. Pál Jézus nevének gyalázója, gyülekezetének pedig üldözője volt s az Úr mégis legyőzte őt. „Tudatlanul cselekedtem, hitetlenségben." Úgy hangzik ez, mint valami mentegetődzés, pedig ha pontosabban megfigyeljük, nem az. A hitetlenség ugyanis a Szentírás szerint mindig valami kárhozatos dolog. Magva az…continue reading →

A bűnösök közül első vagyok én. (1 Tim 1, 15) Előzőleg Pál ott állott az igazak első sorában. A törvény betű szerinti értelmében feddhetetlen volt. A farizeusokhoz, ehhez a szigorú zsidó irányzathoz tartozott. Ugyan ki vádolhatta volna őt valami gonoszsággal? És most íme, a bűnösök közül az első. Így van ez, amikor világosság támad egy lélekben. Pál is vak volt még Saul korában. Azt hitte, hogy ismeri Istent és őt szolgálja, közben pedig üldözte az Isten gyülekezetét. Úgy gondolta, hogy helyes úton van, pedig tévutat járt. A zsidóságért való fanatikus buzgóság arra hajtotta,…continue reading →