Chicagói tűzvész
Az amerikai Chicago városában tűz ütött ki egy sokemeletes házban. A tűz mindenféle segítséget lehetetlenné tett a házon keresztül, mivel a felvonó is működésképtelenné vált. A tűzoltók ezért villámgyorsan odatoltak egy hosszú, automata létrát a ház falához, és így mentették kívülről a lakókat. Amikor már azt hitték, hogy minden embert biztonságba helyeztek, hirtelen egy fekete asszony kiáltott a 13. emelet egyik ablakából. Mellette néhány fekete gyerekfej tolongott az ablaknál. A tűzoltók ismét odatolták a hosszú automata létrát, de elszörnyedve állapították meg, hogy nem ér el egészen odáig. Az a tűzoltó, aki felmászott a legutolsó lépcsőfokig, látta az anyának és gyermekeinek rémült, kétségbeesett arcát. A létra azonban rövid volt, nem tudott segíteni. Tegye kockára az életét, hogy segítsen ezen a családon? Hiszen neki, magának is van otthon családja. Szívében azonban győzött a kétségbeesettek iránti szeretet és a kötelességtudat. Így azután a szédítő magasságban előrelendült a 13. emeleti ablakig, és két kezével megkapaszkodott az ablakkeretben. Mögötte más tűzoltók is felmásztak a létrára, akik a lábánál fogva tartották őt. Ekkor elkezdődött a mentőakció. Az anya mind a három gyermekét leeresztette a tűzoltó hátán keresztül; végül ő maga is beleereszkedett a hátán keresztül a többi tűzoltó erős kezébe. Mind a négyen megmenekültek. Lent az utcán hatalmas embertömeg gyűlt össze, és nagy izgalommal figyelte azt a drámai mentőakciót. Ekkor a bátor tűzoltónak akartak segíteni bajtársai, hogy vissza tudjon jönni a létrára, majd le a földre. Az ő ereje azonban kimerült; túlságosan sokáig kellett az ablakkeretbe kapaszkodnia. A kezei ekkorra már olyan merevvé váltak, hogy felmondták a szolgálatot. Bár a következő tűzoltó erősen tartotta a lábát, elveszítette az egyensúlyát, és a 13. emeletről a mélybe zuhant. A sok nézőből álló tömeg, amely a bátor férfi munkálkodását figyelte, egy emberként sikoltott fel. Azonnal kórházba szállították, de ott már csak a halál beálltát tudták megállapítani. Feláldozta az életét egy fekete asszonyért és annak gyerekeiért. Az emberek még hosszú idő múlva is mély megindultsággal beszéltek erről az önzetlen emberről.
Ez csak egyetlen ember tette volt! Nem hasonlítható össze Üdvözítőnknek, a Jézus Krisztusnak megváltói művével. Ez a megrázó élmény mégis rávilágíthat a Golgotán lezajlott isteni üdvesemény teljes horderejére, és megérthetjük, hogy mit jelent, hogy „vére által közelvalókká lettünk” (Ef 2,13). Csak Jézus áldozati halála és vérontása hidalja át a bűn szakadékát, amely közöttünk, elveszett emberek, és az örökön-örökké szent mennyei Isten között tátong. Jézus Krisztus belépett a hasadékba, Ő az élő híd, a mennyei Atyához vezető élő út (Jn 14,6; Zsid 10,20). Általa lettünk „közelvalókká”, olyan „közel”, hogy az élő Isten gyermekei lehetünk. Ezért nem lehetünk elég hálásak a mi dicsőséges Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak!
Joachim Langhammer: Példázatok, igaz történetek bibliai igazságok megvilágítására. Kiadó és jogok…