Jézus fohászkodott (felsóhajtott). (Márk 7, 34) Jézus másként fohászkodott, mint a szentségtelen emberek. Amikor eléje vitték a süketnémát és a szerencsétlen ott állt előtte, feltárult szeme előtt ennek az emberi léleknek teljes nyomorúsága. Beteggyógyításai nem varázsszerűen és nem könnyen mentek végbe. Magára vette betegségeinket (Máté 8, 4). - Természetszerűleg sokkal közelebb áll hozzánk a saját nyomorúságunk miatt való fohász. Néha rajtakapjuk magunkat bizonyos jó érzésen, ha mások szerencsétlenségéről olvasunk és arra gondolunk: „Milyen jó, hogy ez nem velem történt!" A mások nyomorúsága miatt való fohászkodás mindig önzetlen szeretetből származik. Önzésünk és önszeretetünk azonban…continue reading →

Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban; ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem az Istennek és Krisztusnak papjai lesznek és uralkodnak vele ezer esztendeig. (Jel 20, 6) A papi foglalatosság áldozat és a másokért való irgalmas szolgálatba állás. Isten gyermekei akkor papok, amikor készek mások terhét hordozni. A főpap szíve fölött hordozta táblára vésve a tizenkét törzs nevét. A papi szívek másokkal törődnek, mindenekelőtt Isten népe tagjaival, de ezen felül minden emberrel. Irgalmas főpapjuk, Krisztusnak a szemén át nézik az embereket. Ha ilyen papi lelkülettel szolgálunk másoknak, akkor bizony…continue reading →

Ti magatok is mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, legyetek szent papsággá, áldozzatok lelki áldozatokkal. (1 Péter 2, 5) Isten népe egészében véve királyi papság. Az újszövetségben nincs már külön papi rend. Isten minden gyermekének papi jellege van és papi szolgálatra van elhívva. Egyben valami királyi és nemes vonás van bennük, mert a legnagyobb király szolgálatában állnak. Akkor is, ha munkaköpenyben gép mellett, vagy dagadt kezekkel a mosókonyhában és bárhol dolgoznak - mégis királyi lelkületük van. Papi áldozatuk már nem véres élő áldozat, hanem lelki jellegű, a Szentlélektől munkált. Testüket teszik Isten oltárára,…continue reading →

Jézus így szólt Péterhez: Nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberekére! (Máté 16, 23) Hányszor kellene Jézusnak hozzánk is így szólnia! Még Jézus tanítványai is, akik közel állnak hozzá, néha nagyon emberi módon gondolkodnak. Amikor Jézus az előtte álló szenvedésekről beszélt, Péter felkiáltott: „Mentsen Isten Uram! Nem eshetik ez meg veled!" Emberileg jót akart, de helytelenül gondolkodott. Később tökéletesen belátta, milyen balga és rövidlátó volt, hiszen Jézus szenvedése örök élet forrása lett az ő számára is. A tanítványok legtöbbször képtelenek voltak teljesen megérteni Mesterük elgondolását, szándékát és melléfogtak (Luk 9, 54-56. 59-61; Márk 9,…continue reading →