„De én és az én házam népe az URat szolgáljuk!” Józs 24,15 Az Úr iránti helyes döntés mély, nyugodt, tiszta, határozott és jól megalapozott. Józsué nem könnyedén szól elhatározásáról. Nézzetek a komoly harcos arcára, láthatók rajta az ütközetek nyomán keletkezett sebhelyek, amiket több mint száz éves megtapasztalás barázdált. Józsué nem úgy néz ki, mint egy ószeres. Nem úgy beszél, mint aki szerelmes dalt énekel és ajkairól trillák hangzanak, hanem szavai szívéből jönnek nyers tisztességgel és egy hadvezér vitéz őszinteségével. Ez úgy cseng, mintha azt mondta volna: „Túl sok éve ismerem Istenemet ahhoz, hogy…continue reading →

„És így beszélt a nép Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok el bennünket Egyiptomból? Azért, hogy meghaljunk a pusztában? Hiszen nincs kenyér és nincs víz, szívből utáljuk ezt a hitvány eledelt.” 4Móz 21,5 Az izráeliták panasza nagy hazugságot tartalmaz. Volt kenyerük. Ezt a tényt a következő pillanatban be is kell vallaniuk, de a „mannát” nem tartották kenyérnek. Közönséges névvel illették. Nem ismertek-e embereket, akiknek Isten nagy kegyelmet adott, mégis úgy beszélnek, mintha teljesen elveszettek lennének? A hitetlenség olyan vak, mint amilyen messzelátó a hit. A hitetlenség nem örvendezik semminek sem, miközben a hit…continue reading →

„Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett.” Zsolt 32,1 A bűnbocsánat kegyelmét mindennél inkább a világban értékelik, mert ez az egyetlen és csalhatatlan út az üdvösségre. Nem annak az embernek a javára írják az üdvösséget, aki hűségesen tartja magát Isten parancsolataihoz, hanem annak, aki megszegte Isten törvényét, annak, akinek Isten gazdag, szabad kegyelméből mindent megbocsátott. A tékozló fiút visszatérésekor üdvözlő köszöntéssel fogadták; neki szóló énekszóval és körtánccal. Ez a bűnösnek minden, Isten parancsolatával szembeni törvényszegését tökéletes, azonnali és visszavonhatatlan bocsánattá, azaz a poklot mennyé változtatja, és őt a harag gyermekéből az örök dicsőség gyermekévé…continue reading →

„A következő éjszaka pedig odaállt Pál mellé az Úr, és ezt mondta: »Bízzál, mert ahogyan bizonyságot tettél az én ügyem mellett Jeruzsálemben, úgy kell Rómában is bizonyságot tenned!«” ApCsel 23,11 A százados kimentette Pált a dühöngő tömegből és börtönbe vetette. Az éjszaka csöndjében odalépett hozzá az Úr és ezt mondta: „Bízzál!” Pálnak szüksége lehetett erre a vigasztalásra, mert bátor emberként is félelemmel telhetett meg a szíve ilyen körülmények között, ha azokra a veszélyekre gondolt, amik még fenyegették. De most mellé állt az Úr. Ha mindenki elhagyta is ‒ az Úr Jézust barátjának tudhatta.…continue reading →